Dear Amy

Fémvérű vagyok, vállalom

2014.08.30. 23:14, Amy Black
Zene – Depresszió: Kezdjük el!

Megpróbálom a lehetetlent, amit idáig egyetlenegy blogon sem láttam. Hátha sikerül kifejtenem, miért is annyira élvezetes egy-egy metal koncert. Milyen az az érzés, amikor tudod, hogy tartozol valahova, ahonnan nem néznek ki, nem számít, ki vagy, honnan jöttél, mit tudsz, mert összeköt titeket a zene, az a zene, ami már egy közös pont XY-nal, és ki tudtok indulni egy ponttól a beszélgetésben.

Mielőtt belemerülnénk, ez egy hosszú poszt lesz, lehet, hogy összefüggéstelen, unalmas, de nekem egyfajta életutam van a metalheadség felé, így nézzétek el, ha az elején nem kimondottan a témáról van szó. Úgy érzem, ezek is hozzátartoznak ehhez, és hozzám is.

A legelső rock koncertem egy Zanzibar koncert volt, és még csak a harmadik albumuk volt kint. Arra még azt mondom, közeledik a metalhoz így ennyi idős fejjel, és olyan az ezredforduló után lehettünk. Az első igazi album, ami miatt én fémvérű vagyok, az a Love Metal volt a HIM-től, mellette a Meteora a Linkin Parktól. Öcsém anno KoRn-nal és System of a Dawnnal kezdett, és mai napig hiszek abban, hogy mindenkor az első zene az, ami meghatározza később a stílusunkat.

A hosszúhajú pasi imádomat anyukám ültette belém, ugyanis négy évesen szenttül hittem, hogy én Jon Bon Jovi felesége leszek (lássuk be, akkor sem nézett ki rosszul az öreg, nemhogy most =D), hosszú hajú, menő rocker stb. Egyszer történt egy olyan, hogy metróval utaztunk valahova, és előttem volt egy magas csávó, akinek hátközépig ért a haja, én meg így megszólaltam: „milyen jó segge van!”. Ezt így négy évesen. Részben ezt neki köszönhetem, aki képes volt Bécsbe Alice Cooper koncertre menni

Nem azt mondom, hogy fémvérűnek születni kell. A családomban a néhai nagybátyám volt még nagy fémvérű, az akkori nagy zenekarokat imádta (Black Sabbath, Kiss, Deep Purple, Iron Maiden, Led Zeppelin stb.), szóval egyáltalán nem egy újkeletű dolog.

Kezdetben nagyon kilógtam ezzel a két akkori mainstream bandával (HIM, LP). Anno az általános sulimban egyáltalán senki sem hordott zenekaros pólót. Én 2004 vége felé bementem a HIM-es pólómban, farmernadrágban és tornacipőben. Kaptam érte hideget-meleget, de akkor azt mondtam magamban: ti még nem tudjátok azt, amit én, hogy én ezzel egy igen népes család tagja lettem. Mondjuk úgy, én vittem divatba a zenekaros pólókat a suliban, egy pár évig ez jellemző is volt, sajnos a mostani generációra ez nem jellemző.

Az általános iskola után következett nekem ötévnyi hell on earth, vagyis a szakközépiskola. Ha akkoriban én nem a Slipknot, és nem a Rammstein zenéje miatt vészeltem át az első három évet, akkor hazudok. Később persze megérkezett a többi zenekar, az összes finn zenekar, akiket innen is imádok szüntelenül (*vészesen előkaparja a Catamenia, az Uniklubi és a 51koodia lemezeit*).

Emlékszem, mikor még az a fajta depresszió volt mindennapos, akkoriban szerettem bele igazából a gothic metalba, tehát Deathstars, Poisonblack, Sentenced az élen. Hozzákezdtem az első regényemhez, a Vampires of Edenhez, ahol segítséget kaptam a HIM-től, a The 69 Eyestől, és akkor már megismertem az igazi Depressziót, így nagyon lassan, a metalt használtam gyógyulásként, és így 2008 környékére ki is gyógyultam belőle, és már csak a magyar Depi maradt meg nekem, és csak a név emlékeztett azokra a szörnyű időkre.

Az aktív „koncertekre kell járnom” korszakom 2008-ban indult el, mikor is március 11-én nyolcadmagammal kimentünk a Gasometerben tartott HIM koncertre. Akkor nem csak a HIM- és a Paradise Lost-koncertszüzességem vesztettem el, de átjárt valami varázs, ami miatt én ma itt vagyok, és az iTunesom javarésze metal címkével működik. 

Rengeteg bulira óhajtok eljárni. Elkezdtem kiépíteni a Büszkeség falam, ahol azóta ott van elmentve a Jyrkivel közös fotóm, a dedikált jegyeim, Negative Antti pengetője, és még két jegy, amiket öcsém adott nekem, mert szerinte kurva jól fog kinézni a falam, ha kész lesz.

Ezekre emlékszem, amiken ott voltam:

  • 2006.08.13. Tankcsapda, The Rasmus @ Sziget Fesztivál
  • 2008.03.11. Paradise Lost, HIM @ Gasometer, Vienna
  • 2009.02.17. The 69 Eyes @ PeCsa
  • 2009.02.18. The Rasmus @ Dürer
  • 2009.03.19. Gyöngyvér, Negative @ Diesel
  • 2009.04.16. White Flame, Deep Insight @ Dürer
  • 2009.07.23. The Rasmus @ Campus Fesztivál, Debrecen
  • 2010.06.26. HIM @ Donauinselfest, Vienna
  • 2010.08.08. Depresszió @ Maglód
  • 2012.04.14. Depresszió, Road, Alvin és a Mókusok @ PeCsa
  • 2012.11.16. Depresszió, Road, Alvin és a Mókusok @ PeCsa
  • 2013.08.22. Depresszió @ Zöld Pardon
  • 2014.05.10. Rómeó Vérzik, Depresszió @ Barba Negra Track
  • 2014.08.08. HIM @ Budapest Park

Várományosok, de esélyesek, hogy ott leszek (főleg az első kettő):

  • 2014.10.20. Deathstars @ A38
  • 2014.11.12. Lacrimas Profundere @ Dürer
  • 2014.12.10. Eluveitie @ Club 202
  • 2015.01.24. Epica, DragonForce @ PeCsa
  • 2015.01.25. Sabaton, Delain@ PeCsa
  • 2015.04.11. Apocalyptica @ PeCsa

És akkor a poszt igazi lényege (igen, most lehet felébredni): 

Mikor közeledek egy-egy helyszínhez, egyszerűen felszabadultnak érzem magam. Magam mögött tudom hagyni az összes bajom, minden bánatom, és csak arra tudok gondolni, hogy jól érzem magam alkohol nélkül is. Az italfogyasztásom nálam kimerül mindig egy kólában vagy egy energiaitalban, de nem vetem meg a finom pezsgőt vagy a bort. A sört sose szerettem, a legutolsó sörözésem Papával volt, így csak akkor iszok, ha esetleg körbeadás van, de akkor is maximum két kortyot.
Az a típus vagyok, akinek nem kell alkohol ahhoz, hogy jól érezze magát. Szeretek beszélgetni a körülöttem levőkkel, tök mindegy, mi a téma, mindenhez hozzá tudok szólni.

A kapunyitási rajt mindig egy izgalmas menet, mert gyakorlatilag ott derül ki, hogy akkor honnan fogom élvezni a bulit. Mindig az első három sorban vagyok, nagy ritkán a kordonnál, az a helyszíntől és a gyorsaságomtól függ, meg hogy van-e nálam táska. Ruhatárra nem mindig költök, de ha igen, én vagyok a nagy sprintes. Bakancsban igenis lehet futni, próbáld ki, ha nem hiszel nekem!

Az előzenekarok ritkán ismertek, de idáig ritkán okoztak csalódást. Ahol okoztak, azok nincsenek a listán megemlítve. Aztán jönnek a még feszültebb várakozások, hiszen nem mindennap láthatod azt a bandát a színpadon, akinek betéve tudod az összes dalát kívülről. Ezek azok az idegtépő másodpercek, mikor mindenki idegei pattanásig feszültek, fényképezők az egekben. Őszinte leszek, gyűlölöm, ha valaki mellettem úgy visít, mintha éppen egy fából próbálnák kiszakítani a lábát egy baltával. Oké, értem én, extázis, de azt lehet másképp is. Ilyenkor én befogom a fülem. Nem egy zenekar kérte már a jelenlétemben, hogy ne sikítson, ez nem a Sikoly. 

Aztán mikor feljön a hőn imádott bandád a színpadra, és úgy nézel fel rájuk, mintha egy istent látnál, akkor már tudod, hogy otthon vagy, hiszen a körülötted levők is ugyanott vannak, nem álmodsz, sőt, az álmod akkor vált valóra, ott vagytok egy légtérben, 1,5-2 óráig egy levegőt szívtok.

Nem érdekel, hogy nem lesz hangod utána, megizzadsz a tömegben, nem fogsz tudni megmozdulni, izomlázas leszel mindenhol, ha nekivágódsz a kordonnak, nagyívben tojsz a kék-zöld foltokra, mert tudod, hogy megérte. Minden egyes pillanat megérte, mert szabad voltál arra a kis időre, amikre talán hónapokat vártál. Ezeket a foltokat sem ok nélkül kapod, mindenhol vannak, voltak és lesznek is hülyék, akik mindig tönkreteszik EGYETLEN EGY pillanatra az estédet, de ne ezek árnyékolják be, hanem figyelj a színpadra, akkor is, ha elvakítanak azok a kurva fények. Egy idő után megszokod, legalábbis én mindig megszoktam, ha Depin elindultak azok a kurva vakuk.

Koncert után két lehetőséged van: megvárod, míg lepakolnak a roadie-k, és megszerzed a számlistát, vagy rohansz kifelé, hátha el tudod a tagokat csípni. Ha vannak jófej ismerőseid, akik nem annyira elvakultak, akkor megkérheted, hogy szerezzenek neked egy listát, míg te kint vagy, és vársz. Na már most, 1-2 órát lehet várni, de utána halott ügy. Sajnos tapasztalatból mondom, mert anno Jussira hiába vártam. Az lenne az igazi 2015-ös bomba az Apocalyptica után, egy The 69 Eyes buli (Lacrimast meg előzenekarnak mi, Amci? *röhög a saját poénján*).

Ha esetleg kaptál el pengetőt és/vagy dobverőt, számlistád is van, netalántán közös fotód a tagokkal és dedikált jegyed, megkapod az istencsászárkirály érzést, ami hozzámegy ahhoz a megérte érzéshez, amiről fentebb beszéltem.

Hazakerülsz vagy taxival, vagy kocsival, vagy éjszakai buszozással. A füled addigra már nem cseng annyira, és nem kell kiabálva beszélned másokkal, ha többedmagaddal terveztek aludni egyet. Mindenképpen ajánlott a lehető legforróbb vízzel átzuhanyozni a tested fájó részeit, mert kevesebb ideig leszel izomlázas, és nem vagy olyan hosszú ideig járkáló, de Nicotero biztos felfigyelne rád. Aludni sem érdemes 3-4 óránál többet, mert ha dolgozol nappal, igencsak nehéz visszaállni. Egy napot legalábbis érdemesnek tartok kivenni, ha lehetséges, hogy elkezdje a tested a regenerálódást. 

Egy-egy ilyen koncert utáni estén vagy hajnalon lehet még jókat beszélgetni, vagy aludni, utána a vidékieket útba kell igazítani, a pesti kollégák meg hazatalálnak, igaz, lassan, de olyan vigyorral az arcukon, amiket sosem lehet elfelejteni. 

Ez az a közösség, ahol otthon érzem magam. Tudom, kit milyen bulira lehet elhívni, kivel érdemes előbb találkozni, hogy jó helyet szerezzek, kivel érdemes megpróbálni egy találkozót szervezni, kivel érdemes összefogni, ha távolabbi városba akarunk menni legalább egy osztálynyi emberrel, kit kell keresnem, ha külföldre akarok menni koncertre.

Mindig van valaki, akivel lehet beszélgetni. Mindig kisegítenek, ha éppen szomjazol, vagy éhes vagy. Valaki mindig elmegy veled koncert után mosdóba, vagy a ruhatárba. Ez egy hatalmas család, ahol mindenki egyenlő. Összeköt titeket a zene. És ez a lényeg. 

Címkék: Cikkeim
1 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2017.06.22. 13:17
Vampy

Hali :D

Először is imádom a fejléced, főleg azt a bakancsot. :D Már ez érlelődött bennem jó ideje. :D

Másodszor végigolvastam a bejegyzést, és szuperül megfogalmaztad. :D Rendesen beleéltem magam és szinte ott voltam veled/veletek a koncerteken. A Slipknotról csak annyit, hogy párom bal karjára van varratva a banda összes tagja meg a neveik és számaik, szóval bár nem hallgatom őket, napi szintem szemezek velük, és imádom ahogy kinéznek azok a maszkok (horror fan én...)

Sajna nekem gyűjteményem nincs, kivéve a legutóbbi Road-ról egy marék konfetti, amit ki tudtam menekíteni, meg egy pár szép pillanat felvéve. A világcsavargónál rendesen libabőrös lettem, meghetódtam, és valami furcsa nyugalmas, boldog érzés járta át a lelkem. Bár ezer idegen közt álltam, úgy éreztem akkor nem vagyok egyedül. Mintha mindenki egy kicsit a barátom, vagy szerettem lett volna. Az ilyen pillanatokért, és érzésekért érdemes elmenni koncertekre amellett, hogy felejthetetlen pillanatokat szerzünk, meg láthatjuk azokat élőben, akik tudtukon kívül fogják a kezünket a szürke hétköznapokon. Ez pedig felemelő érzés... <3


Válasz:

Köszönöm Vampy! ^^

Nekem is kell majd egy új bakancs, ha gondolod, segítek olcsón szerezni ;).

Annak örülök! *-* Tényleg mehetnénk valamikor, hogyha úgy jársz. Jesus Monroe, a Világcsavargó nekem az olyan... mintha rólam írták volna kb. :D Tudom, egoistán hangzik, de annyira magamra találtam abban a dalban, hogy az nem igaz. Tök menő lehet a barátod tetkója :D 

Nem vallom magam telhetetlennek, egyszerűen csak szeretek élni a lehetőségekkel ;). És örülök, hogy te is úgy érzed, hogy otthon vagy annyi idegen között. Ezek szerint sikerült jól leírnom ezt az érzést, így ennyi évvel korábban is :D. Ez mai napig nem változott.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
The Letter

20+, barna haj/szem, Lili , Lacrimas Profundere , Starkill , SILPP/SISP, The Walking Dead , ŐSZ , metalhead for life, Tim Burton, Fekete Tőr Testvériség , csoki, Sirius Black , Sims 2, IKEA + JYSK, sorozatmánia, vámpírok, barátkozós, kreatív lélek, nyctophilia, gyertyák, lakkmánia, lila-fekete-fehér, acélbetkós, könyvmoly, HOGs, fesztiválozós, könyvgyűjtő. Több? »

• Ω • Home
• Ω • Amy
• Ω • Nox Arcana
• Ω • Starkill
• Ω • Extrák
• Ω • Oldal
• Ω • Login
 
The Path of Broken Homes
 
2 Sec. and a Tear

Értékelési rendszer olvasónaplóhoz:

1 csillag - kínszenvedés, nem ajánlom
2 csillag - ez meg mi volt?
3 csillag - átlagos
4 csillag - kedvenceim közt a helye
5 csillag - letehetetlenül jó, imádom! :)

Őket kéne meghallgatni (mert kevés a metalod, Amci...):

Allegro from My Requiem - spanyol power
Disdained – svéd gothic
Mist of Misery - svéd symphoblack
When Nothing Remains – svéd gothic doom
Oblivion Denied – dán heavy/groove
Solarus – kanadai power
Pain of Salvation - svéd progressive
Grave Digger - német heavy
Dream Evil - német power
Brainstorm - német power
Firewind - görög power

 
Still in Need

... avagy Amci bevásárlólistája

Lacrimas Profundere almost full disco
FTT 12.: Végre szeretők
FTT 13.: A király
Starkill: mindhárom album eredetiben
Starkill póló
SadDoLLs: mind a négy album eredetiben
SadDoLLs póló
2 kinézett gardrób IKEA-ból
a kinézett ágy IKEA-ból
lila nagy pakolós táska + tornacipő
fekete & lila Essence lakk
piros tornacipő
még egy post-it csomag
új telefon (Huawei vagy ZTE)
nagy SD-kártya a telefonba
új farmer, lehetőleg sötétkék vagy fekete
fekete/lila koponyás sál
fekete/rózsaszín kötött kardigán őszre
a Beauty Wishlist

 
Be Mine in Tears

Szeretnék néhány apróságot kikötni:

» Lehet véleményt mondani!
» Amy a nevem, nem kedves cserém, stb.
» Be van kapcsolva a captcha!
» Lehet cserét kérni, nem harapok :)!
» Ne reklámozd a lapod!
» Hosszabb mondanivaló esetén, kérlek, írj a poszt alá! Köszi!

» G-Portál közösségmentés «

 
My Release in Pain

Barátaim oldala

Velük napi szinten beszélek, ismerjük egymást blogon kívül is, van, akit személyesen is. Köztük vannak a Bloggerina-csapat is ;)

Napi kötelező irodalom

Titokban mindig fellesek hozzátok ;). Ez nem csere, ide be kell kerülni.

És óriási hála, ha viszontlátom magam náluk!

Képre vár(nak): -

Eltűntek, de visszavárom őket:
Natsumi, Esther, Lilla, Mido, Katie, Clodette, yorna, Saga, Noémi&Floo,

 
Black Swans

Vagyis az oldal azon része, ahova mindenki kikerülhet. Újraindult, így aki kedvet érez, írjon, mindenki kikerül! :)

Viki Fiola Vampy Szabe Vivien Terrarista anda Bebii Dorin
 
My Velvet Little Darkness

Nemsokára érkezik ezeknek a játékoknak a teljes változata, és ide gyűjtöm, mikre várok a legjobban. Nem szeretem őket magyarul játszani, a történetet pedig mindig leírom az érdeklődőknek ;).

» Cadenza 5: Eternal Dance
» Dark Parables 14: Return of the Salt Princess
» Dark Romance 8: Winter Lily
» Dark Tales 12: Edgar Allan Poe's Morella
» Dark Tales 13: Edgar Allan Poe's The Pit and the Pendulum*
» Dawn of Hope 3: The Frozen Soul
» Demon Hunter 4: Riddles of Light
» Donna Brave 2: and the Deathly Tree
» Edge of Reality 3: Fatal Luck *
» Enchanted Kingdom 3: Fog of Rivershire
» Endless Fables 3: Dark Moor
» Grim Facade 10: The Message
» Grim Facade 11: Broken Sacrament
» Grim Tales 14: The Time Traveler
» Haunted Hotel 16: Lost Dreams
» Haunted Legends 12: Monstrous Alchemy
» Hidden Expedition 16: The Golden Secret
» Immortal Love 4: Black Lotus
» Kingmaker: Rise to the Throne
» Labyrinths of the World 7: A Dangerous Game
» Lost Grimoires 3: The Forgotten Well
» Maze 4: Stolen Minds
» Moonsouls: Echoes of the Past
» Mystery of the Ancients 7: Black Dagger
» Mystery Tales 9: The Other Side *
» Myths of the World 14: Love Beyond
» Nevertales 7: Champions Journey
» Phantasmat 10: Curse of the Mist
» PuppetShow 13: The Curse of Ophelia
» Rite of Passage 8: Hackamore Bluff
» Royal Detective 5: The Princess Returns
» Shadowplay 3: The Forsaken Island
» Spirits of Mystery 10: The Last Fire Queen
» Stranded Dreamscapes 4: River of Souls
» Vermillion Watch 4: In Blood
» Tangled Stories: Fatal Love
» The Forgotten Fairy Tales 2: Canvases of Time
» The Secret Order 7: Shadow Breach *
» The Unseen Fears 2: Outlive
» Wanderlust: What Lies Beneath
» Yuletide Legends 2: Frozen Hearts

Utoljára frissítve: 2017.12.12. | Új elem: *

 
Of Words and Rain
Nyitás: 2006.04.02.
Szerkesztő: Amy
Téma: amit szeretek némi bloggal
Tárhely G-Portál
Kapcsolat: e-mail
GYIK Gyakran ismételt kérdések
Oldalinfók Amy's Office
Lap tetejére Lap tetejére
Köszönet
 

Nox Arcana

2006 – 2017