Nox Arcana

Egy csipetnyi blog,
egy nem átlagos lány tollából.

The Letter

20+, barna haj/szem, Lili , Lacrimas Profundere , SILPP, SadDoLLs , Starkill , The Walking Dead , ŐSZ , metalhead, Tim Burton, Fekete Tőr Testvériség , csoki, Sims, Sirius Black , IKEA + JYSK, sorozatmánia, vámpírok, barátkozós, kreatív lélek, nyctophilia, gyertyák, lakkmánia, lila-fekete-fehér mindenhol, acélbetkós, könyvmoly, HOGs, fesztiválozós, könyvgyűjtő. Több? »

 
The Path of Broken Homes
 
2 Sec. and a Tear

Értékelési rendszer olvasónaplóhoz:

1 csillag - kínszenvedés, nem ajánlom
2 csillag - ez meg mi volt?
3 csillag - átlagos
4 csillag - kedvenceim közt a helye
5 csillag - letehetetlenül jó, imádom! :)

Őket kéne meghallgatni (mert kevés a metalod, Amci...):

» Hell Boulevard - svájci goth
» Allegro from My Requiem - spanyol power
» Beyond the Black - német gothic
» Disdained – svéd gothic
» Mist of Misery - svéd symphoblack
» When Nothing Remains – svéd gothic doom
» Oblivion Denied – dán heavy/groove
» Solarus – kanadai power
» Pain of Salvation - svéd progressive
» Grave Digger - német heavy
» Dream Evil - német power
» Brainstorm - német power
» Firewind - görög power

 
Still in Need

... avagy Amci bevásárlólistája

Lacrimas Profundere almost full disco
FTT 12.: Végre szeretők
FTT 13.: A király
Starkill: mindhárom album eredetiben
Starkill póló
SadDoLLs: mind a négy album eredetiben
SadDoLLs póló
2 kinézett gardrób IKEA-ból
a kinézett ágy IKEA-ból
lila nagy pakolós táska + tornacipő
fekete & lila Essence lakk
 piros tornacipő
még egy post-it csomag
új telefon (HTC Desire)
SD-kártya a telefonba
új farmer, lehetőleg sötétkék vagy fekete
fekete/lila koponyás sál
fekete/rózsaszín kötött kardigán őszre
a Beauty Wishlist

 
Be Mine in Tears

Szeretnék néhány apróságot kikötni:

» Lehet véleményt mondani!
» Amy a nevem, nem kedves cserém, stb.
» Be van kapcsolva a captcha!
» Lehet cserét kérni, nem harapok :)!
» Ne reklámozd a lapod!
» Hosszabb mondanivaló esetén, kérlek, írj a poszt alá! Köszi!

 
My Release in Pain

Barátaim oldala

Velük napi szinten beszélek, ismerjük egymást blogon kívül is, van, akit személyesen is. Köztük vannak a Bloggerina-csapat is ;)

Napi kötelező irodalom

Titokban mindig fellesek hozzátok ;). Ez nem csere, ide be kell kerülni.

És óriási hála, ha viszontlátom magam náluk!

Képre vár(nak): -

Eltűntek, de visszavárom őket:
Natsumi, Esther, Lilla, Mido, Katie, Clodette, yorna, Saga, Noémi&Floo,

 
Black Swans

Vagyis az oldal azon része, ahova mindenki kikerülhet. Újraindult, így aki kedvet érez, írjon, mindenki kikerül! :)

Viki Fiola Vampy Szabe Terrarista anda Bebii
 
My Velvet Little Darkness

Nemsokára érkezik ezeknek a játékoknak a teljes változata, és ide gyűjtöm, mikre várok a legjobban. Nem szeretem őket magyarul játszani, a történetet pedig mindig leírom az érdeklődőknek ;).

» Cadenza 5: Eternal Dance
» Chimeras 6: Blinging Love
» Christmas Stories 6: A Little Prince
» Dark Romance 7: The Monster Within
» Dark Tales 12: Edgar Allan Poe's Morella
» Dawn of Hope 2: Daughter of Thunder
» Enchanted Kingdom 2: A Strangers Venom
» Eventide 3: Legacy of Legends
» Fear for Sale 11: The Curse of Whitefall
» Grim Facade 9: A Deadly Dowry
» Grim Facade 10: The Message
» Grim Tales 13: The White Lady
» Harrowed Halls 2: Hells Thistle
» Haunted Hotel 15: The Evil Within
» Haunted Legends 11: The Cursed Gift
» Hidden Expedition 15: The Curse of Mithridates
» Lost Grimoires 3: The Forgotten Well
» Lost Lands 5: Ice Spell
» Midnight Calling 4: Wise Dragon
» Mystery Case Files 16: The Revenants Hunt
» Mystery Tales 8: Dangerous Desires
» Myth Seekers: The Legacy of Vulcan
» Phantasmat 9: Insidious Dreams
» PuppetShow 12: Poetic Justice
» Redemption Cemetery 11: One Foot in the Grave
» Rite of Passage 7: The Sword and the Fury
» Sable Maze 7: Nightmare Shadows
» Spirit of Revenge 6: Unrecognized Master
» Spirits of Mystery 9: The Moon Crystal
» The Keeper of Antiques 3: The Last Will
» Wanderlust: What Lies Beneath
» Whispered Secrets 7: Forgotten Sins
» Yuletide Legends 2: Frozen Hearts

 
Awake

Mi ez a MIIV-kampány?

 
Memorandum
Friss bejegyzések
2017.08.16. 15:40
2017.08.02. 15:48
2017.08.02. 14:37
2017.08.02. 10:06
2017.08.01. 09:00
Friss hozzászólások
 
Of Words and Rain
Nyitás: 2006.04.02.
Szerkesztő: Amy
Téma: amit szeretek némi bloggal
Tárhely G-Portál
Kapcsolat: e-mail
GYIK Gyakran ismételt kérdések
Oldalinfók Amy's Office
Lap tetejére Lap tetejére
Köszönet
 
Dear Amy

Hogyan NE költözz!

2017.08.16. 15:40, Amy Black
Zene – Starkill: Fires of Life

Hello world, i'm back. Mondhatni. Igazából alig pár órája van csak internetem, de kezdem úgy érezni, hogy végre minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. Úgy nagyjából kéthetes lemaradásom van, még vissza kell olvasnom, a csajok miről beszéltek.

Annyi biztos, hogy nekünk egyetlen költözés sem maradt emlékezetes dolgok nélkül, így megpróbálom röviden összefoglalni, hogy ment. Kalandosan. Na jó, azért nem ennyire röviden :DDD.

1. nap
Pontosan elsején kezdtük, a legnagyobb hőség előfutárában. Én először a 7+2 táskámat hoztam át, mert kb. minden benne van, ami az életem a macskámon és a gépemen kívül. Lepakoltam a szobámba (végre saját szobám van megint *-*), utána elkezdünk a kisebb-nagyobb dobozokat áthozni. Dolog pikantériája, hogy konkrétan gyalog kellett megtenni a „hosszú távot” ez két utcával arrébbi helyet jelöl. Nehezítő faktor is volt a 35 fok mellé: útfelújítás. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, de felkötöttem a fehérneműt, és pakoltam, pakoltam, pakoltam. Minden fordulókor ittam vizet, itattam a többiekkel is. Még nem aludtunk itt, de kezdtem látni, hogy minden jó lesz, csak a kezdeti nehézségekkel kellett leszámolni.

Címkék: Blog

Nem albérletet megtartani nehéz...

2017.07.27. 21:18, Amy Black
... hanem megtalálni és megszerezni!

Veszettül szenvedős helyzetbe kerültünk. Nemrég megokosodtunk, hogy bizony nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt a híres nevezetes önkormányzat gondolja. Legyen annyi most elég, hogy augusztus közepétől bizonytalan ideig szüneten leszek, posztok nem lesznek, csak mikor biztosan le tudom tenni a fenekem, és megírni azt a posztot, ami már évek óta érdeklődik bennem. De akkor kegyetlen őszinte leszek.

Mai posztomban sikeresen újra belevetettem magam az albérlet keresésbe, így akadtak néhány gyöngyszemek, amiket muszáj voltam átélni, hogy rájöjjek, az emberiség egyes fajtái úgy viselkednek, mint a T-Rexek: akkor csapnak le, mikor akarnak azokra, akik egyáltalán nincsenek felkészülve rá.

Sok számot tárcsáztam – értitek, ÉN, aki utál telefonálni – közülük sokat már kiadtak, és mivel kezdődik az egyetemi szezon, bizony csak hallgatókat/egyetemistákat akar befogadni. Az egyik hölgy megjegyezte, hogy nem érti, miért akarnak családok költözni egy háromszobás lakásba, mikor az egyetemistáknak a legjobb. Pedig mondtam, hogy négy felnőttről van szó, kaució sem akadály, de mindegy. De nem ez tette fel arra az i-re azt a bizonyos pontot.
Hölgyeményünk kiérdemelte a Nap idiótája, ha nem is az Év idiótája címet nálam. Felhívom először, hogy érdeklődjek a kiadó ingatlan iránt. Másfél percen keresztül csengetem. Már kezdem feladni, mire végre hajlandó felvenni, és akkor megszólalt arrogáns hangon, hogy most nem ér rá, küldjem el azt a számot, amiről hívtam, mert ismeretlen szám, és ismeretlen számokat nem tud visszahívni. Ez volt a legnagyobb problémája. Közöltem vele, hogy vonalasról beszélek, nem tudok mit kezdeni vele, ilyen a szolgáltató.

Itt már éreztem, hogy csodaszép lesz a kútba fulladó kapcsolatunk, vártam egy kicsit. Felhívtam majdnem egy óra elteltével, hogy közölj már valamit a lakásról te szerencsétlen, amit én is tudok már, mert tudok olvasni, de hallani akarom az ő szájából is. Megint lecseszett, hogy miért nincs hívószámom, elhadarta, amit tudott a lakásról, én tökéletesen értettem a szétesőben levő hármas metrón elhangzott szavait, de közli így az 5. percben, hogy legyek kedves, hívjam már fel egy 10 perc múlva, addigra nem lesz metrón, és feltehetem neki a további kérdéseimet. Itt már éreztem, hogy Rozalinda napja nem lesz boldog, és nem ehet egy hatalmas burgert a Burger Kingben, de mondtam jó, eeezt még elnézem. Vártam megint 10 percet, direkt többet, nehogy az legyen, hogy véletlenül egy velociraptor eltéríti a metrót, és ne adja Merlin, nem tud leszállni. Már megismert a hangomról, és kérte, hííííííííívjam visszaaaaa öt peeerc múlvaaa, mert akkoooor tuuuud beszéééélniii. Igen, affektáltam, így idegesítőbb. Azt hittem, levakarom az arccsontomról a bőrt, ez nekem már túl nagy impulzus, nem bírom a nyomást Margit, savba mártom a telefont, de én még egyszer fel nem hívom.

Direkt vártam egy jó negyed hatig, hogy bizony kapja el egy velociraptor szálljon le a metróról végre. Csörög, csörög, foglalt. Mondom, naaa, valaki mégis bátrabb, mint én? Várok öt percet, csörög, foglalt. Itt intettem búcsút az albérletnek, mert biztos egy nálam tehetősebb, valószínűleg egyedülálló fiatalember/fiatal lány lesz a szerencsés, aki azt a csodát birtokolhatja a szemesztere alatt. 

Csakhogy mamámat nem hagyta nyugodni ez a tény, és én míg sutyiban elvoltam kaját készíteni, és megnézni, hogy van anyum, ő felhívta ezt a hölgyképződményt. Bemutatkozott kinek a kije, majd ugyanúgy lehordta őt is, hogy mi az, hogy ez a szám sem látható, hát ő így nem tud visszahívni! Aztán mondta ott a magáét, mama meg szó nélkül fogta, és letette a telefont egy anyád csipáját mondattal, és itt véget ért a kapcsolatunk. Lehet, hogy azóta már tényleg találkozott egy velociraptorral.

Címkék: Blog

Amanda kozmetikusnál járt

2017.07.08. 20:42, Amy Black
Zene – Avatar: Smells Like a Freakshow

Rólam azt tudni kell, hogy a beauty téma nálam igencsak későn kezdett érlelődni. Meg sokáig úgy voltam vele, hogy ez engem igazából nem érdekel. Sosem tudtam annyi sminket elviselni magamon, sosem éreztem szükségét, hogy bármit is az arcomra vigyek. No, nem azért, mintha tökéletes, hibátlan bőröm lenne, csak egyszerűen tényleg nem érdekelt.

Úgy érettségim évében már elkezdtem próbálkozni a spirállal, csak szemüveges lévén nem látszódott semmi, szemceruzával szintúgy ugyanez volt a problémám. Meg ha volt is, délutánra lepislogtam mind a szemceruzát, mint a szemhéjfestéket, szóval itt már tudtam, hogy nekem a kínais produktumok nem fognak megfelelni. Ugyancsak így voltam sokáig a körömlakkokkal is. Évekig a S-He tökéletes volt, aztán mikor új üvegcsével vettem, bizony szépen feldagadtak tőle az ujjaim, így váltottam a kicsivel drágább árkategóriájú Essence-re, amivel viszont tökéletesen meg vagyok elégedve.

Abban az időben úgy voltam vele, hogy a kozmetikus meg a fodrász olyan dolog, ami felesleges, mondván, én is meg tudom a felét csinálni, minek adjak ki ezért plusz pénzt? Nos igen, ez addig tökéletes is volt, míg egyszer sikerült túlritkítanom a szemöldököm... és ha nincs éppen ricinusom, akkor nagy bajban lettem volna. Viszont már akkor is mondta Anyu, hogy nem ártana legalább egyszer tiszteletem tennem egynél, csakhogy valami alaptól ki tudjak indulni, hogy ember fejem legyen, és ne találjon meg Nicotero egy gyönyörű ajánlattal a Walking Deadbe.

Úgyhogy tegnap este megtudtam, hogy be vagyok írva kozmetikushoz, szemöldök-karbantartásra. Úgy voltam este, hogy most nekem komolyan át kell mennem Újpalotára? Este úgy voltam vele, jó, menjünk, elvesztem a kozmetikus-szüzességem. Annyi jó a dologban, hogy a lányzót ismerem is személyesen (nevezzük most Szilvinek), és bár évek óta nem láttam, azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Olyan laza 5-10 percen belül rendbe tette Szilvi a szemöldököm, hogy azóta nem győzöm nézni. Tényleg csodát művelt, és mivel gyantázta, egyhamar nem is kell ezzel foglalkoznom. 
Egyedül egyszer könnyezett egy picit a szemem, mondjuk, nem valami összenőtt szemöldökkel mentem :D, mert karban szoktam tartani a végét és a közepét, 

Szerdára meg is beszéltünk egy újabb találkozót, hátha tud kezdeni valamit a csodálatosan kevert bőrömmel. Nem kenhetem örökké sima Niveával, de legalább problémával kevesebb. Ennek nagyon örülök. Viszonylag olcsón dolgozik, és meg vagyok elégedve a munkájával. Biztos, hogy időnként tiszteletem teszem. Sőt, lehet, hogy megtaláltam a tetoválóművészemet is, mert neki is van jópár gyönyörűsége, és ha végre megszabadultam a feleslegemtől, akkor annak tiszteletére simán varratok magamra valamit. Így is azon kaptam magam hazafelé jövet, hogy bámulom a tetkós embereket, ami amúgy szokásom... szóval, ha esetleg azt látnád, hogy bámullak, akkor ne vedd zokon, a galériádat lesem :D.

Címkék: Blog

Találkozásom Isabelle-lel! ^^

2017.06.22. 16:02, Amy Black
Zene – Sonata Arctica: Black Sheep

Gyerekek, megígérem, le fogok arról szokni, hogy eltűnök, aztán csak heti egyszer jelentkezem :(.
A dolgaim alakulnak lakásügyben, és a sok papírmunka meg minden, mi ezzel jár leszívja az energiámat (és a Russkaja meg nem tölti ám fel...), szóval általában fáradt vagyok, nem alszok jól, és minden egyéb.

Viszont, nem nyavalyogni jöttem, hanem beszámolni pár dologról. Történetesen kedden találkoztam Isabelle-lel, a nyctophilia.gp bloggerinájával, és csupa-csupa jó élményünk született, mégha mindketten fáradtak is voltunk :D Iza, remélem azóta kialudtad magad! ^^

Eleve úgy aludtam el hétfő este, hogy mondtam király, szabad vagyok, de mégis a melóhelyem közelébe kell mennem. Hát nem is olyan nagy baj az. Eleve ráparáztam, hogy elkések, mert a békávé az ellenségem (most egyetlen Sandokan sem volt ; - ;), és tuti, hogy valamelyik csatlakozásom le fogom késni. Ez így is lett konkrétan, de akkor nem találtam volna meg ezt:

(egyébként csak nekem tetszik a logóm színátmenete? o.O)

Igen, ez tényleg az, aminek látszik. Remélem, nem valami felnőttboltos bilincs tartozéka :DDD De akkor látnék olyan lyukakat, amik láncra utalnak, de nincs rajta semmi. Egyszerűen csak egy sima kis ördögszarvas. Egyetlen hibája, hogy törött, és még nem vettem ragasztót hozzá, de egész pofás :D.

A buszon végre hallgathattam zenét rendes fülhallgatóval, amit még a múlt héten vettem. Rám fért már, na. Jó volt nézni az elsuhanó tájat, és nem azt hallgatni, hogy a turisták mit beszélnek olyan hangosan, hogy az is megtanulja a nyelvüket, aki nem akarja. Leszállok, már látom, hogy ott van Iza, köszöntünk egymásnak, és indulhattunk tova :D. Szegény egy órát várt rám, mert a török időt adta meg, így nem fél 10-re kellett volna érte mennem, hanem fél 9-re. Szegény, mit csinálhatott ott addig? :O (blogjából kiderül, mindenképpen keressétek fel! ;))

Mivel volt egy elintéznivalója, ahova csak kettőtől mehettünk, így elmentünk várost nézni, ami abból állt, hogy röviden busszal végigszaladtunk a Margitszigeten, mert a békávé-hajó az éppen nem ott állt meg, ahol kellett volna neki, meg sajnos, nem volt időnk sem. Készítettünk azért képeket, mielőtt elindultunk volna vissza. Bár szegénnyel egy életre megutáltattam a halálán levő 3-as metrót, az tuti :D. A végére tökéletesen leégtem, őt nem fogta meg a Nap, úgyhogy úgy váltunk el a Kálvin téren, hogy ezt mindenképpen megismételjük, csak úgy, hogy több napig van Pesten, nem csak egy pár órácskát, mielőtt utazna tovább. Igazából beszéltünk róla, hogy elmegyünk megkóstolni a sushi-t, csak anyagilag nem láttam el magam úgy, ahogy kellett volna (így is sokallom, hogy kiadtam egy nyamvadt pálcikás fagyiért 300 forintot...), meg hát Pesti ember fél órán belül az otthonában ehet :D.

Beszéltünk róla, hogy simán csinálhatnánk a csoportunkkal egy közös nyaralást jövőre, vagy egy olyan kisebb összeröffenést, ahova tényleg mindenki el tud jönni, és jól érezzük magunkat. Nekem legalábbis egyre szimpatikusabb az ötlet, hogy ilyen 10-12 fő elmegy mondjuk egy élményfürdős hotelbe :DDD. De persze, ez nem csak a csoportra igaz, mert szívesen mennék más ismerősökkel is :).

Jaj, és majdnem elfelejtettem. Általában úgy vagyok az ajándékokkal, hogy rendesen megilletődöm tőlük, mert egyrészt, nem számítok rájuk, másrészt meg úgy vagyok vele, hogyha valakivel találkozom, az épségben érjen a megbeszélt helyre, hiánytalanul, balesetmentesen. Így tényleg meghatódtam, mikor kaptam két parfümöt, amiket itthon vagy zsebbenyúlósan, vagy egyáltalán nem lehet kapni:

A baloldali a Xo Elegant parfüm, nagyon kellemes illata van, olyan... csábító, vagy hogy fogalmazzak :D. Ha valamikor randizni mennék, mindenképpen ezt fújnám magamra (nem is a tiramisut . _ .), szóval még az is lehet, hogy sikerrel járnék.

A jobboldali pedig Fidzsi-szigeteki lótuszvirágos parfüm, 50 ml-es kiszerelésben. Utánajártam a neten, mert én ilyen kíváncsi fajzat vagyok, csakhogy mit írnak róla, és Jesus Monroe! Csak jókat! Nagyon finom illata van, és őszintén szólva, félek használni :D. Még jó, hogy olyan erős és tartós, hogy elég csak három pötty, szóval remélem, nagyon sokáig kitartanak majd :3. A The Body Shopról eddig nem is hallottam rossz dolgokat, szóval lehet, hogyha túlvagyok a hullámvölgyön, akár rendelek is tőlük.

És még egy infó: Izának hála van új telefonom. Ezt sem bírom elégszer megköszönni! Ugyanúgy az a típus, csak annyi különbséggel, hogy ez fehér, és kicsivel több az agya. Így végre zenével és telefonnal rendelkezem, így nincs többé akadálya a rendes fotóknak.

Még egyszer óriási puszi, millió évig tartó hála, boldog vagyok, hogy találkozhattam veled Iza, remélem, fogunk is még egyszer egy csomó alkalommal :).

A posztban Iza engedélyével említettem meg őt, és remélem, nem írtam le semmi olyat, amit nem kellett volna.

Címkék: Blog

Long time no see, my friends

2017.06.15. 13:28, Amy Black
Zene – Paddy and the Rats: Blow

Zajlanak a dolgok körülöttem rendesen, ezért se vagyok valami aktív mostanában a rovataimmal. Sajnos ez, és még egy megállíthatatlanul közelgő esemény az, ami miatt nem tudok úgy foglalkozni a lapjaimmal, ahogy szeretném. Meg azt szerintem azok észrevették, akik követik a másik lapomat is, hogy az egy szinten haldoklik, a blogom hozzá képest meg virágzik. Nem részletezném most ki hosszabban, miért, de idővel mindenre lesz logikus válasz. Legalábbis szerintem.

Régen nem pötyögtem semmi értelmes bejegyzést, és ez látszott is. Valahogy nem volt úgy alkalmas időpont, hogy egy komolyabb, hosszabb bejegyzést írjak, de most megpróbálom ezt a kimaradt időt egy bejegyzésben összefoglalni :D. 

Végre itt a jó idő, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom nem úgy utálni a nyarat, ahogy eddig. Talán azért volt rossz, mert olyan melóhelyen dolgoztam, ami csak leszívta az energiámat. 

Annyi biztos, hogy kalandos napom volt tegnapelőtt, ugyanis Anyuval megint elmentünk shopping körútra. Végre eljött az idő, hogy szoknyát húzzak, és így is van egy szép hosszú fekete szépségem, így azt az egyik atlétámmal összevetve mentem tornacipőben. Olyan kis hippisnek néztem ki, de legalább nem sültem meg :D. Valahogy nem akartam színes holmit felvenni. 

A kedvenc boltunk nem messze van a keletitől, így oda mentünk. A következő bejegyzésben pedig láthatni fogjátok, miket szereztem az elmúlt időszakban. Májusban valahogy elfeledkeztem egy posztot hozni az újoncokról, így majd azért lesz olyan sok ^^". Na de visszatérve, sikerült találnom egy olyan nyári ruhát, amit csak a negyedik próbára találtam meg. Előtte néztem egy hosszú fekete ruhát, ami már mióta a szívem vágya, de felpróbálva irdatlan hülyén állt rajtam, vagy csak a szabása miatt tűntem úgy, mint egy tömzsi akármi :D. Az egyik eladó kiscsaj nagyon rendes volt, segített egy rövid rábeszéléssel, hogy az jobb rám, mint amit eredetileg kinéztem.
Nap fénypontja: rohangált ott egy lányzó, aki előtte pasi volt. De viccen kívül. Ha anyu nem mondja, akkor fel se tűnik, annyira jól sikerült. A hajhosszát leirigyeltem volna, de egyébként egy nagyon kedves lányzó volt ^^. 

Ezzel megvoltunk, indultunk hazafelé, mert én marha elindultam kaja nélkül, és azóta is lóg nekem egy kétgombóc fagyival, de sebaj :D. Keletinél várjuk a metrót, és megszólított egy néni, hogy hol szereztem a ruhámat, mert nagyon tetszik neki. Egyemszívét, nem hitte el, hogy turkálós volt :D. Kiderült, hogy egykoron tanár volt, és megdicsért, hogy fogytam, meghogy húzzam ki magam büszkén még így is, mert a középkorban a hozzám hasonló testalkat volt a nőideál. Mondtam, jó :D. De tök rendes volt, ritka manapság. Idáig csak ilyen mogorva besavanyodott öreg nénikkel találkoztam, nem ilyen jófejekkel. A jófejek nem járnak arra napközben, mint én :D.

Kedvenc olcsó boltom következett, ahol megtaláltam végre a sokadik Essence lakkom. Jelenleg a 24-es árnyalatot, az Indian Summert vettem. Annyira jól néz ki amúgy felkenve! *-* 

Másnap megint boltba mentem, mert előzőleg kinéztem egy kis fekete ruhát, ami passzol az én metalos stílusomhoz (bár elsőre tuti mindenki azt mondaná, hogy minimalista vagyok, ami egy szinten tökéletesen igaz is). Erre, mire odaértem, nem volt ott! ; - ; Anyu egyik barátja tanította neki, hogyha valamit venni akarsz, és akkor éppen nincs, akkor arra igazából nincs is szükséged. Szóval most igen, nem vettem ruhát, inkább egy fekete nadrág mellett döntöttem. Úgyis mindegyik bő rám, ez meg nem :D. Jó üzlet volt. Utána mentünk egy másik kínaiba (rengeteg van erre, és mind occó!!!), ahol megtaláltam az új nyakláncom, bár ott láttam virágkoszorút is a fejemre, egy kis baglyos lámpát meg egy tarisznyás táskát, így ha az még megvan, akkor mindenképpen megveszem őket.

Ma csak beugrottam a szoliba egy 9 percre, hogy ne legyen irdatlanul fehér színem, mint a blogom háttere :), és kaptam két baglyos karkötőt. Baglyos mindenhoool :D. Képekkel meg konkrét árakkal jelentkezem a következő posztban ^^.

Címkék: Blog

A szombati Eurovíziós margójára

2017.05.15. 17:59, Amy Black

Részemről Portugália meggyőzött, a csávónak hihetetlen hangja van. Ezzel lehet vitatkozni nyugodtan :D. Nekem eddig ez a két produkció az, ami még így 10 évvel később is megállja a helyét. Partyzenék, na.

Ezen gondolom senki nem lepődött meg :D.

Ezen viszont már gondolom mindenki. Ez a dal már az „olyan szar, hogy már jó” kategória abszolút győztese. Sokkal fülbemászóbb szerintem, mint az idei romániai előadó, de mindegy :D.

Címkék: Blog

Döntéshozatal, egyszerű példával

2017.04.25. 20:49, Amy Black
Zene – Lacrimas Profundere: Black Moon

Nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy leül, és akkor picsog egyet... azt már szerencsére kiírtam magamból, de mégis, úgy érzem, valami még nagyon nyom.

Hogy jobban megértsétek a helyzetet, leírok egy példát, hogy kell ezt elképzelni:
Állsz egy elágazás előtt, ami három fele megy. Tudod, hogy a poklok pokla van mögötted, amiben voltak ugyan jó pillanatok is, de valamiért mégsem szívesen nézel vissza. Sokat tanultál, úgy érzed, mindenre készen állsz, szinte legyőzhetetlennek, halhatatlannak érzed magad, és erre ott állsz ennél az elágazásnál.

A balra levő út talán a legfélelmetesebb. Egyedül kell végig menned rajta, és csak halványlila fogalmad van róla, hogy mi lehet akkor, ha azt az utat választod: sikeres élet, stabil munkahely, család, kapcsolat... de valami miatt azonban mégis ott vannak a buktatók, amik miatt mégis tétovázol. Így is sok buktatón vagy túl, és talán emiatt hezitálsz még, mert félsz, hogy ismételten elbuksz.

A középső út – avagy az aranyközép – amire elsőre azt hiszed, hogy arra kell menned. Gyakorlatilag azt azért érzed a legbiztosabbnak, mert tudod, hogy képes vagy megteremteni mindent, ami az út végén vár rád. Képes vagy rá, mert tudod magadról. A mögötted levő út megtanította, hogy érd el mindazt, amire vágysz. Tanulva hibáidból tudod, hogy a buktatók csak gaz csábítók, amik le akarnak téríteni erről az útról, de érzel magadban olyan erőt, amivel le tudod győzni őket, és tovább tudsz vele lépni, egyenesen a célig.

A jobbra eső útról tudod, hogy már egyszer, rosszabb esetben kétszer ugyanoda vitt, ahonnan most jöttél. Valamiért mégis úgy hitted, hogyha ott elindulsz, akkor talán más lehet, mint korábban... de újra arra a kis ösvényre tévedtél, ami végül visszavitt a pokolba, ahonnan sikerült kimásznod, és megint hezitálsz, ezért jobbra abszolút nem mész.

Választanod kell két út között, de ott a rengeteg kérdés a fejedben, melyik éri meg jobban?

Nos igen, valóban úgy érzem, hogy ennyi idősen megint egy válaszút elé érkeztem. Pedig azt hittem, hogy az érettségi után nem jöhet rosszabb. 

Annyi biztos, hogy az aranyközép lenne nekem a választásom, de ott a csábítás, hogy mi lehet a másikon. Tapasztalatból írtam így ezt a három utat, mert a harmadikkal számtalanszor megjártam, az elsőből lehet a harmadik, de a második... nos, az tényleg csak rajtam áll.

Ezt a döntést én már most meghoztam. Abban biztos vagyok, hogy végig tudom csinálni. Abban is biztos vagyok, hogy nem egyszer fogok meginogni. De első döntés a jó döntés, nem fogok elbukni. Nem abból a fajta családból származom. Négy darab nyolcassal az okmányaimban, ugyan :D. Kínaiaknál, azt hiszem, (lehet, hogy a japánoknál, javítsatok ki, ha tévedek!) nagyon szerencsésnek tartják. Eddig érdekes módon, mindenben szerencsém volt, még akkor is, ha néha magam sem hittem benne.

Címkék: Blog
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |